Szentendre - Izbégi Állami Népiskola

1902-1945
Az első hivatalos statisztikai adatot Izbég lakosairól 1787-bol ismerjük. Ekkor 428 fő lakott itt, ugyanakkor Szentendrén 3501 fő. A kis gyermeklétszám magyarázhatja, hogy először csak 1886-ban vetődött fel a gondolat, hogy iskolát nyissanak Izbégen is.
 

Legközelebb 1888-ban vetődött fel a gondolat, hogy "Izbégen iskolát kellene létesíteni". A képviselők azonban újra úgy döntenek, hogy egyelőre a város iskolái be tudják fogadni az izbégi gyerekeket is. A megyei királyi tanfelügyelő azonban megértőbb volt. Ő szerette volna elérni, hogy a még kiépítetlen, közvilágítás nélküli faluból a kisiskolásoknak esőben, sárban ne kelljen kilométereket gyalogolni azért, hogy eljussanak az iskolába. Sajnos, azonban éveknek kellett eltelnie, hogy a tanfelügyelő elérje célját. A helyi újságból, a Szentendre és Vidéke c. lapból még 1900. április 30-án is csak azt tudjuk meg - folyik az alkudozás. Szentendre város közgyűléséhez a "Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Pest megyei tanfelügyelősége útján előterjesztő javaslat érkezett, melynek értelmében a Szentendre város közigazgatása alá tartozó Izbég Községben egy állami elemi iskola létesítendő. Szentendre városnak kell az iskola felépítésének költségét, azon kívül az iskolát tanítói lakással tartozik ellátni." A képviselő testület tagjai azonban sértődötten vették tudomásul, hogy ezen iskola felállításának elhatározása a városi elöljáróság teljes megkerülésével állapíttatott meg. Ezért természetesen nem is segítik az ügyet. Ugyancsak a helyi újság tudósít arról, hogy a polgármester "az izbégi plébánia lakot állami iskola részére átengedni nem hajlandó." Duzzog a város. Ha az állam akar iskolát, akkor biztosítsa a feltételeket is.

A kitartó megyei tanfelügyelő azonban nem nyugszik bele a kudarcba. Újabb leirattal próbálkozik. Új iskola építését javasolja. Az 1900. december 30-i képviselő-testületi ülésen a város kénytelen újra tárgyalni az ügyet, bár konokul ellenáll, és közli: "A város a célnak megfelelő területtel nem bír, a szükségelt telek beszerzése legalább 1500-2000 koronára rúgna, különben is egy iskolának Izbég külvárosában való felállítására égető szükség nem mutatkozik." Döntésüket közlik az újságban is: "Az Izbég külvárosi tankötelezettek minden időben a helybéli hitfelekezeti iskolában kellő oktatásban részesíttettek és jelenleg is részesítettnek, ennél fogva új elemi iskolának Izbég külvárosában való felállítására égető szükség nem mutatkozik." A megyei felügyelő még most sem adja fel a harcot. Ha új iskolára nem ad pénzt a város, akkor bérlakást kell keresni. Újabb beadványokat küld Szentendrére a képviselőknek. Az 1901-es esztendő első felében több közgyűlésen is szóba került az ügy. Ám a városatyák "minden igyekezetük" ellenére sem találtak az iskola céljára alkalmas bérbe vehető épületet.

Amikor a megyei tanfelügyelő megelégelte a képviselő - testület időhúzását, kiküldte a megbízottját Szentendrére és kijelölte a bérbe veendő épületet. Végül a képviselő testület 1901. július 30-i közgyűlésén a városvezetőség "örömmel üdvözölte" a megyei tanfelügyelő buzgalmát, és készségesen felajánlott, hogy a közpénztárból kiutalja az éves díjat, illetve az átalakítási költségnek a felét, ha az épület a törvényben foglalt pedagógia és higiéniai követelményeknek megfelel. Ez az indok megint jó az időhúzásra. A város meg is jegyzi, hogy a megbízott által kijelölt helyiség "...a Nagyméltóságú m.kir. közoktatási Miniszter Úr által 72370/897. számon kiadott rendeletben előírtaknak a legkevésbé sem felel meg." Ezért csak visszatetszést szülne a városban, ha ilyen épületben lenne az iskola. A magisztrátus így nem járult hozzá ehhez a bérlethez. A megyei tanfelügyelő még most sem adta fel a harcot. Új iskoláért egyenesen a miniszterhez fordult és nem is eredménytelenül. Ezt olvashatjuk erről a képviselő - testület 1901. december 12-i ülésének jegyzőkönyvéből: "...mély hálával viseltetvén a nagyméltóságú vallás- és közoktatási Miniszter Úr azon elhatározása iránt, hogy az esetre, ha a város a szükséges telket beszerzi és a m. kincstár rendelkezésre bocsátja, az iskola és melléképületek építése a magas kincstár költségén fog eszközöltetni." A fukar város így már enged. végül a képviselő - testületi tagok egyhangúlag elhatározták, hogy megveszik a telket a városi pótadó terhére. De az intézkedést nem sietik el. A megyei tanfelügyelő résen van és újabb leirattal fordult a város vezetéséhez a késleltetés miatt. A közgyűlés pedig sértődötten válaszol: "A város közönsége... soha nem késleltette az izbégi állami iskolának felállítására vonatkozó határozatok hozatalát, illetve azok gyors elintézését, minélfogva is minden alapot nélkülözőnek jelenti ki a hivatkozott átirat utolsó soraiban használt "ismét" kifejezését, mely teljesen indokolatlanul használtatott." Szakmai tevékenységeink: 1902-ben végül lezárul a város vezetőit egyáltalán nem kedvelő színben feltüntető vita. Az év közepén 700 koronáért Szentendre város hat évre bérbe vette Izbégen a Bükkös-patak mentén özv. Neoschil Alajosné 746. népsorszámú, illetve a 3068-72. helyrajzi számú ingatlanait. (ma Jobbágy út 1. sz.; 5. sz.) Így végre 1902. november 22-én megnyílhatott a Szentendre - Izbégi Állami Elemi Népiskola. A két házra azért volt szükség, mert országos rendelet írta elő, hogy minden település legalább egy hat osztályos elemi iskolát köteles működtetni. Emellett biztosítani kell egy lakást a tanító számára is. Krachler Ágoston pék (1902-1996), majd iskolagondnok, a falu krónikása is ide járt iskolába, ezért évtizedek elteltével is pontos adatokat tudott adni a kis iskoláról, a tanítói lakásról. Az alsó házban, később Krachler házban (1. sz) lakott a tanító, és itt működött az iskola egy része. A tanítói lakás a következőkből állt: "két szoba, konyha, éléskamra, pince, fáskamra, árnyékszék és 1,5 kh kert." Az egyik nagyobb szobában tanultak az alsó elemibe járók (I-II. osztályosok). A fentebb lévő, ma Jámbor házban (Jobbágy út 5. sz.) kaptak helyet a felső elemisták (III-VI. osztályosok). A két ház ma is áll. Az alsó, belül kissé átalakított házban 1952-tol 1994-ig Krachler Ágoston lakott. Ma új lakója van a háznak, de szerencsére őrzi a ház külsejét. A felső házat Neoschiléktol később megvette Holczer József. Felesége, Sebők Katalin, a híres énekesnő, Sebők Sára Húga - tanítónő volt és az izbégi iskolában kapott állást. Tőlük a házat 1921-ben az Amerikából hazatérő újpesti kovácsmester, Kovács Géza vette meg. A már itt született Katalin (1923) ma is a szép nagy házban él. A férje (Jámbor Kálmán) után Jámbor házként ismert épület első frontja és belseje jelenleg is őrzi a régi iskola képét. Száz éve megkezdődött egy iskola élete, története, amely máig követte, követi és tükrözi a kort, amelyben működik.