Izbég

Szentendrétől 2-3 km-re, a Bükkös-patak mentén a középkorban kiépült település, Izbég -Galgóczky Károly a Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megyét és településeit bemutató, 1876-ban kiadott könyve szerint- "1766 táján bekebeleztetett Szentendréhez".
 

A kis falu azonban még ezután is sokáig ragaszkodott önállóságához. Saját közigazgatással rendelkezett, külön bírót tartott. Később azonban a jogállása egyre bizonytalanabb lett. A város az iratokban előszeretettel nevezte Izbéget Szentendre "külvárosának." 1925-ben a város IV. kerületeként tartják számon. Egy, az ország városait bemutató könyv azonban még 1944-ben is külön álló településként említi. Ezt írja: "Szentendréhez tartozik még bizonyos vonatkozásban az Izbég nevű falu." A kis településtörténete, sorsa, élete valóban a kezdetektől máig elkülönül a várostó, Szentendrétől.

Ám míg Szentendréről az évek, évtizedek alatt számos könyv és tanulmány jelent meg, addig Izbég falu történetét csak az utóbbi években megjelent kiadványok, cikkek próbálják feldolgozni. Az izbégi füzetek c. sorozat 1. száma: Fejezetek Izbég múltjából címmel a szerbek betelepülésének 300. évfordulója alkalmából (1990) a falu múltjának egyes részleteivel ismertette meg az olvasót. A 2. füzet: A Szent András templom története (1998) a falu templomát mutatta be abból az alkalomból, hogy a római katolikus egyházközség 50 éve vette meg a szerb egyházközségtől. 3. füzet: A százéves izbégi iskolát köszöntötte. A város szorításában élő, nehéz sorsú település iskolájának történetét dolgozta fel.