Bemutatóórán jártunk Csilla néninél

2018. február 20-án egy bemutatóóra keretében Császár Csilla néni óráján jártunk. Mindig érdekes egymás óráinak megtekintése, amikor kizökkenhetünk a katedra mögül és ismét kicsit a diákok szemszögéből tekinthetünk az eseményekre. Sok dolgot tanulhatunk pedagógus kollégáinktól, belepillanthatunk módszereikbe, tanítási technikáikba, ötleteket meríthetünk saját tárgyunkra vonatkozóan.

 

A bemutatóra a 7. órában került sor, az énekkar keretein belül. Nagy izgalommal vártuk az órát, hiszen az iskolában az egyik legnépszerűbb szakkör a kb. 60 diákot számláló énekkar.

Már az óra elején szó esett róla, hogy egy fejlesztő órát láthatunk majd. A gyerekek nagy lelkesedéssel érkeztek és félkörívben elfoglalták helyüket. Ahogy elkezdődött az óra néma csönd lett, és egy „kisebb” vihar szem- is fültanúi lehettünk. Csak úgy doboltak a lábak, csapódtak a kezek, csettintések, tapsok…. és hipp-hopp rettenetes vihar támadt a teremben. Már itt látszott milyen összpontosítást és figyelmet igényel, hogy a jelenlévő 42 diák és az őket vezető pedagógus egyszerre szólaltassa meg ezt a vihart. Az első pillanattól látszott Csilla néni és a csapat összeszokottsága. Határozottan, rutinosan irányította őket, de mégis barátságosan, sugározva ezzel a családias légkört, hangulatot.

 

Bemutatóóra

 

Ezután következett a hihetetlen összhangot és fegyelmezettséget igénylő ritmusgyakorlat, Carl Orff tapsrondójára. Nem is gondolnánk mennyire fontos egy ilyen közös „zenélés.” Fejleszti a ritmusérzéket, koncentrációt, ügyességet, együttműködést, miközben összekovácsolja a csapatot és növeli a zene iránti szeretetet.

 

A gyakorlat tempója egyre csak nőt, míg Csilla néni pontos, határozott utasításokkal irányította őket, teljes összhangban a gyerekekkel, visszajelzéseket adva közben nekik.

 

Rövid pihenés következett, rápillantva az órára hipp-hopp el is repült az idő. Az óra utolsó részében mi is kipróbálhattuk, hogy nem is olyan könnyű az egymás közötti összhang kialakítása. Csatlakozva a gyerekekhez, Csilla néni instrukciói alapján a Pentatonix: White Winter Hymnal zenéjére és formációjára egy közös ritmusgyakorlattal zártuk az órát. Itt ritmusok sorozata hozta létre a közös zenélés örömét. A végére már egyre gyorsabb ütemben és egyre pontosabban tudtuk felvenni a ritmust.

 

A 45 perc villám gyorsan elrepült, szinte észre sem vettük. Úgy gondolom a fejlesztés lehetősége maximálisan megvalósult az órán, egy jól felépített, sokszínű énekkart láthattunk, amire újra bármikor beülnénk, hogy elmélyedjünk a zene világában.

 

Vida Alexandra