2018. márc. 4. Cegléd - Megyei Népdalverseny

( a kispadról egy szülő szemével )

 

Az Izbégi csapatot - Császár Csilla tanárnő felkészítésével - 4 tanuló képviselte a megmérettetésen.  Hárman a kisegyüttesek ( Őri Beatrix Katalin 7. oszt., Szabó Eszter Anna 7. oszt. és Antalicz Alexandra 5. oszt. ), egy fiú pedig szóló kategóriában indult. ( Lőrincz Bálint 6.oszt. )  

A eredményük szívet melengető : mindannyian Arany - minősítéssel térhettek haza. :-)

 

 2018. márc. 4. Cegléd

 

Aki a száraz tényeken túl kicsit többre kíváncsi, annak egy mélyebb üzenettel is szolgálhatok.

Merthogy volt a versenynek egy olyan 10-15 perce, amikor ebben a mai , gyerekeinket sem kímélő mobil - ( telefon) - izált , Való Világunkban egyszer csak történt valami klassz dolog... 

Az eredményhirdetésre vártunk, a versenyt bonyolító Táncsics Mihály Ált. Isk. tornateremében, ahol több százan gyűltünk össze. 

Nem mellékes információ, hogy ezen a 8 évvel ezelőtt útjára indított versenyen a résztvevő gyerekek száma mára megduplázódott. Így a 320 fellépő kisdiák mellett jelen voltak még a felkészítő tanárok, a verseny segítői és persze mi, szurkoló szülők, hozzátartozókkal, testvérekkel. 

Zsúfolásig megtöltöttük a nagy tornatermet.

Szombat volt, aznap korán kellett kelnünk, másfél órát utaztunk, nem beszélve a szereplésre való várakozás óráiról, na meg persze a megmérettetés izgalmáról.  Ott álltunk és csak vártunk, egyre vártunk... A percek ilyenkor csigalassúsággal telnek.

 

Aztán egyszer csak feltűnt középen egy öltönyös férfi, aki elkezdett énekeltetni minket. Sorra kerültek elő az ismert népdalok : Érik a szőlő, Hej Dunáról fúj a szél, Hull a szilva a fáról, A csitári hegyek alatt..., és a dalok csak nem akartak / tudtak elfogyni.

Felemelő volt látnom, benne lennem, hogyan tudjuk kortól és nemtől függetlenül, kicsikként és nagyokként együtt fújni a népdalainkat. 3 generáció között jött létre egy olyan egység, amelyben nem számított az, hogy honnan jöttél, ki vagy, hány éves ? Feloldódnak a határok és egy torokból, egy szívből szólhattak a dalok. Ez pedig nagy kincs ! Az egy-ség, a közös gyökér, a magyarságunk kincse. 

 

2018. márc. 4. Cegléd - Megyei Népdalverseny

 

Aztán elkezdődött az értékelés, amely során elhangzott az a szép üzenet, hasznos tanács a Gyerekeink felé, hogy hallgassanak minél több archív felvételt.  Hallgassák azokat az idős embereket, akiknek talán a neve sem őrződött meg, csupán a hangjuk, a szívükből szóló dalaik. A mi dalaink, amiket Ők is anyáiktól, apáiktól, nagyszüleiktől örököltek, akik meg az előző generációktól ... és a sornak hol is van az eleje ? Hány emberen foroghattak át  ezek a népdalok ?

Csodálatos örökségeink.

 

Nekünk, itt a sor végén - szülőként, tanítókként - lehet-e szebb feladatunk, minthogy hozzásegítsük a Gyermekeinket ehhez a kincshez?

Ezen a napon ezt tettük mindannyian és az Áldás nem maradt el.

Jövőre Ti is csatlakoztok hozzánk ?

 

Egy Anya